2010/07/08

Könyvek júliusban

Ahogy a múltkor Vavyan Fable-ről írtam, eszembe ötlött, hogy van pár könyve, amelyeket egy antikváriumból rendeltem, és azóta is abban a barna papírzacskóban fekszenek a polcon, amelyikben megkaptam őket. Mindegyiket olvastam már, azonban régebben sokszor a könyvtárak kínálatából kellett szemezgetnem, bár a régebbi köteteknek valahogy mindig lába kelt. (Ki érti?:)

Úgyhogy elővettem a papírzacskót, majd pár perces önmagammal való küzdelem után végül kiválasztottam a legrégebben olvasottat, hogy legyen az esti könyvem (elalvás előtt legalább 10 percet muszáj olvasnom).

Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?

A könyv a Halkirálynő sorozat harmadik kötete (de lehet, hogy negyedik, mert van egy nulladik is:). Denisa Wry, a rendőrnő, mint előtte és utána is oly sokszor szinte magához vonzza a bűnözőket, olyannyira, hogy a Kokókirály felkutatása mellett még számos probléma tornyosul előtte, s mindezek megoldására összesen öt napja van. Hogy magányos munkastílusában megoldható-e mindez, vagy mégis kénytelen lesz barátai, netán az őt éppen ezért hanyagoló Beloq segítségét igénybe venni, azt mindenki tudja meg a könyvből, ami igazán izgalmas.

Kedvenc részletem:
- Ki hordta a gatyáimat? Ki fetrengett az ágyamban? Ki fürdött a tusom alatt? - A felbőszült Martin hajszálra olyan, mint egy szóló héttörpe.
 - Ki ivott a teámból? Ki nézte, hallgatta a kazettáimat? He? A takarítónő? Nyilván nem. Akkor ki a csoda?
 - Más nem lehetett, csakis a takarítónő – felelem könnyedén: Szemem Danielen.
 A szóló héttörpe minden tapintat híján tombol tovább: - Azt még el tudom képzelni, hogy belefetyelte a teát, miközben videózott. De miért az én ágyamban, az én gatyámban? És miért az én mosdókagylómnál borotválkozott végül? Ha nem tudnád, olyan erős, fekete szőrzete van a takarítónőnek, hogy szinte belepte a tükör alatti polcot.

Fülszöveg:
Denisa Wry meggondolatlanul, szorongat és eredményesen megfékez egy ámokfutót. Tettét, mint már annyiszor, önfejűségnek minősítik. Sajátos munkastílusa miatt kedvese, Belloq, szünetelteti szerelmüket. Az ügyet, amelynek felgöngyölítésén fáradozik, az akciócsoport veszi át. A lány rutinfeladatot kap: ismét egy éjszakai rémet kell elcsípnie.
Denisa elvonul a tengerpartra, és a tűző napon a sziklák közt hasalva áthelyezési kérelméhez gyárt piszkozatokat. Mintegy mellesleg a hajóforgalmat figyeli. Rövidesen csónak érkezik az öbölbe, utasai érdekes csomagokat rakodnak ki belőle. Aztán a sziklák közül fegyveresek rontanak rájuk, és kitör a harc.
Denisa aznap éjjel felszed a kocsijába egy sebesült férfit. Hazaviszi, ápolja, injekciózza. Csaknem beleszeret, pedig sejtelme sincs, kinek a jó tündére. Néhány nap múlva az akciócsoport, s annak egyik vezetője, Belloq, a Mogorva nem hiszi el ezt neki. Hazatérő öccse, Martin is kikel magából, akár egy szóló hét törpe: "Ki feküdt az ágyamban?"
Kérdezik mások is, gorombán. Denisa öt napot kap, hogy válasszal szolgáljon. Közben törheti a fejét Martin másik kérdésén is: "Nem tudod, hol a határ zsaru és gengszter között?"

Míg az esti könyvem Fable, reggeli könyvnek Jane Austen klasszikusát neveztem ki. Ezúttal, mivel a valamikori könyvlistám vágyott részén jó sokáig fent csücsült, angolul kezdtem bele (illetve már bőven a közepénél tartok). 

Jane Austen: Pride and Prejudice

Az első pár tucat oldalnál még folyton eszembe jutott, hogy kéne egy szótár, mert bár a nyelvezete gyönyörű, mégis csak 1813-ban került először kiadásra. Azonban a negyvenedik oldal tájékán már eszembe sem jutott, hogy ilyesmire lenne szükségem, mert sokkal jobban lebilincseltek azok a nyelvi finomságok, amelyek miatt magyarul is szeretem olvasni.

A történetet mindannyian ismerjük (aki nem, azt kérem, hogy pótolja, mert klasszikus), a férfi túl  büszke, a nő előítéletekkel telt, végül mégis képesek hibáikon felülkerekedni, és remélhetően boldogan élnek, amíg meg nem halnak. 

For the first dozens of pages I thought I need a dictionary not for the language of the book because it's georgeous but for the fact: the book was published first in 1813. About the page 40 it didn't come in my mind because the delicacy of language - that's why I enjoy reading also in Hungarian.

Everybody knows their story (if not, please read it soon) the man too proud, the lady likes to make hasty judgements but at the end they can handle their faults and, hopefully, they happily live ever after.

Fülszöveg/blurb:
'It is a truth universally acknowledged, that a single man in possession of a good fortune, must be in want of a wife'
The opening of Jane Austen's ever-popular novel sets the tone of her sparkling comedy of manners and morals.
There are five daughters in the Bennet family and marriage is the only career open to them. There is naturally much excitement when two young men of good fortune move into the district. But before there can be happy ending, te hero must conquer his overwhelming pride and Elizabeth, the spirited heroine, her prejudice againt him. Only by taking the route to self-knowledge can they reach a mature understanding of each other and find lasting contentment.

2010/06/28

Fable-nosztalgia

Nemrég látogatóban voltak nálunk barátnőmék. Valahogy szóba került, hogy a vonatra egy kolléganőjétől kölcsön kapott könyvet hozott el, Fable-től a My Fair Lord-ot. Mondja, hogy még nem olvasott bele, illetve soha nem olvasott tőle semmit, majd kérdezi, hogy szerintem jó-e a könyv.

Nem szokatlan: első reakcióm az volt, hogy felnéztem a könyvespolc legfelső emeletére és az azt teljesen betöltő Vavyan Fable könyvekre (három könyv híján teljes a gyűjtemény..:). Természetesen helyeseltem, hiszem Fable számomra az elsők között volt, akiknek nem egyszerűen olvasni, de gyűjteni kezdtem könyveit.

Sok évig úgy emlékeztem, hogy a Vis Major volt a legelső, amit olvastam tőle. Nem is lehet csodálni, mert elég erőteljes történet, ráadásul a későbbiekben még több kötettel bővült, így válva, a Halkirálynő sorozat mellett, Fable legismertebb sorozatává. Viszont nekem nem ez volt az első, sőt, nem is a második, bár éppen nem szorult le a dobogóról, a Halálnak halálával és a Fattyúdal is megelőzték őket az időrendben.

A Halálnak halálával főszereplője Pikírt, azaz Shanon Bogle, természetesen rendőrnő, és természetesen igencsak szereti a maga módján megoldani az ügyeket. De nem érdemes fennakadni azon, hogy ez mennyire bevált séma, mert mindezek mellett, valamint kétbalkezes szomszédja, Mellotti, ráadásul a tisztaságmániás Zalman Fee, egy különleges rendőri osztag vezetője által vizionált minden baktérium ellenében is az utolsó oldalig, sőt azon is túl is képes fenntartani a figyelmet, mivel sajnos, vagy éppen szerencsére, a főszereplő számára nincs magánéleti hepiend, magunknak el elképzelni, hogy hogyan tovább.

A Fattyúdal az akció, illetve kalandregény kategóriába tartozik. Dakota a múltbéli véres zsoldoséletétől elborzadva menekül el világ elől, Tashinát, a táncosnőt apja gyilkosai kergetik ugyanarra a vidékre. A szerelmi történet csak egy szál a regény szövevényében, amelyben mindkettőjüknek szembe kell néznie a múltjával, hogy rossz fiúk és gyilkosok megérdemelten a rács mögé jussanak, s nekik kettőjüknek esélye legyen a közös jövőre.

A kilencenes évek közepén, immáron gimnazistaként, a nehezen összegyűjtögetett zsebpénzemből minden Fable-t megvettem, és nem csak én, hanem kollégiumi szobatársaim is segítettek, hogy gyorsan rongyossá (és szamárfülessé) váljanak könyveim, sőt olykor a nagynéném is kölcsönkért egyet-egyet belőle, egészen az első fantasy-ig, amit sokan az addigi stílus elárulásának tekintettek.

A kétkötetes Álomhajsza egyrészt teljesen egy új stílus felfedezése, másrészt nagyon sok ponton kapcsolódik a "valós"(?) világban történő regényekhez, hiszen azokban is számtalanszor jelennek meg fantasztikus elemek (pl. Kyra Emett  látomásai). A történet két szálon bonyolódik, egyrészt ott a valóság, ahol egy fantasy-t forgatnak, s ahol a frissen felfedezett Kristen és a kaszkadőr Brad találkozik, másrészt maga a mese, amelyben Lilia és Seym, valamint egy maroknyi harcos keresi a Kék Kristályt, az egyetlent, amellyel kiűzhetőek világukból a kegyetlen éjlények. A történet kettőssége, és azoknak váltogatása még mozgalmasabbá teszi a cselekményt amúgy sem nélkölöző regényt, olyannyira, hogy, ha éppen kéznél van, akkor lendülettel folytatni kell, az ugyancsak két kötetes Tündértánccal, melyben tovább kalandoznak a fantasy hősök, a valódiaknak pedig leginkább a bosszantóan valós valósággal kell megküzdeniük.

Az utóbbi években már nem veszem meg a könyveit azonnal, amikor meglátom a boltban, bár a régebbi, hiáynzó könyveket antikváriumból és innen-onnan kipótoltam már, ha új jelenik meg, közel 20 év után manapság körbenézek a neten, megnézem először, hogy a régi rajongók mit szólnak az újabb szüleményhez.

Persze végül mindig elcsábulok, akármilyen véleményeket is találok vagy hallok, és ugyanolyan rohanva olvasom végig, mint annak idején, s ha olykor egy-egy történet nem is teljesen az enyém, akkor sem érzem úgy, hogy az asztalt verve kellene visszakövetelnem a pénzem, vagy dühöngve kellene megírnom a fórumokban, hova jutott ez az író, hiszen ennyi idő alatt nem csak ő, de én is sokat változtam, és már tudom jól, hogy némi érlelődés után, újraolvasva a történetet, mindig megtalálom benne azt az írót, akit nem véletlenül kedveltem a kezdetektől.

Kedvenc könyvem: Halkirálynő és a Kommandó, Ezüstegér
Legkevésbé kedvenc könyvem: Apád, anyád ide lőjön (szinte frissen ál még a polcon, 2x olvastam, még ismerkedünk)
+ Ami még nincs meg: Kedves, mint egy kéjgyilkos, Álmok tengere és hihetetlen, de a Pepita macska

További okosságok, részletek, előkészületek az író honlapján.

2010/06/27

Felejts el a szamárfület

Sok évig gyürkésztem a könyvek fülét, manapság viszont inkább megjegyzem az oldalszámot, minthogy a lapok számos helyen be legyenek hajtva.

A legegyszerűbb könyvjelző, a hajtáson kívül, persze az, amikor egy kéznél levő centit/jegyet/képeslapot/stb beteszünk az éppen olvasott oldalhoz, azonban kézügyességünktől függően otthon is össze tudunk dobni egy szebb változatot.

Nálam a legegyszerűbb megoldás, képszerkesztőben a megfelelő méretre (kb. 3-5*12-16cm) beigazítani egy szimpatikus képet, vastagabb papírra kinyomtatni, és kivágni. Amikor kicsit több időm van, akkor a hosszasabb élettartam eléréséért átlátszó szélesragasztóval hosszában mindkét oldalon leragasztom.

Természetesen millió technikával készítenek könyvjelzőket, és, ha nem értünk hozzá, a neten sok helyen beszerezhetünk egyedi, kézzel készített, de akár antik darabokat is.

Mentsük meg a könyvek fülét!:)